Gyermekek és alvási problémák

  Ágyba küldeni (és ott tartani) a gyerekeket, néha valódi kihívást jelenthet. 

Ha a gyermekek szemszögéből tekintünk az alvásra, az segíthet megtalálni a megoldásokat a különféle alvási problémákra. 

  A fektetéssel kapcsolatban minden szülőnek vannak kisebb vagy nagyobb gondjai. A következőkben a gyermek szempontjából vizsgáljuk meg az alvást, majd részletezünk néhány alvással kapcsolatos problémát és lehetséges megoldásukat.

A rendszeresség mindennél fontosabb

  A gyermekek akkor fogadják el legjobban a nehéz helyzeteket, ha abban felfedezik a számukra biztonságot adó rendszerességet. A rendszeres lefekvési idő és az esti elcsendesedés rutinja segít megértetni a kisgyermekkel, hogy mire számíthatnak. Ha a lefekvés ideje, helye és rendje mindig változik, felütheti a fejét a szorongás, zavartság és elkezdődhez az egyezkedés. Bár vannak gyerekek, akik számára a rendszeresség fontosabb, mint másoknak, az alvás állandó rendje alapvetően minden gyermeknek hasznára válik.

  A lefekvés ideális időtartama szinte kivétel nélkül minden kisgyermek esetében fél óra, amely magába foglalja a fürdést, a babusgatást, a mesét és az éneklést. Ha a készülődési folyamat ennél több időt vesz igénybe vagy ennél több mindenből áll, a gyermek nem elcsendesedik, hanem felélénkül. A fél óránál rövidebb készülődés miatt viszont legtöbb kisgyermek úgy érzi, hogy sürgetik, hogy lefeküdjön.

  Ha a hétköznapi és hétvégi alvási rutin között több mint egy órás eltérés mutatkozik, hétfőn szinte garantált a baj. Ha ezt el szeretné kerülni, a hét minden napján hasonló alvási rendet vezessen be. Ez persze nehézséget okoz az olyan családoknál, ahol hétvégén szívesen lustálkodnak reggelente, de tapasztalatom szerint általában minden gördülékenyebb, ha legalább az egyik szülő felkel a gyermekével szombat és vasárnap reggel.

  Lehetőség szerint a gyermek minden este ugyanott aludjon. Ha máshol, más ágyban, a földön vagy a kanapén alszik el a gyermek, nehéz rávezetni a rendszeresség szeretetére. Ha elvált szülők kisgyermeke közös felügyelet alatt áll (amelyet én kisgyermekek esetében nem javasolok), tegyen meg mindent, hogy az alvási rend és és a hozzá kapcsolódó ‘kellékek’, - mint például a párna vagy a takaró, - mindkét szülő otthonában hasonlók legyenek. A külön háztartásban élő szülők hangolják össze a lefekvés rendjét, hogy a gyermeknek hozzávetőleg ugyanabban a rutinban legyen része.

Az alvás mint elválás

  A gyermek szempontjából a lefekvés az elválással egyenlő: elválás a szülőktől, a testvérektől, a játékoktól, a nap izgalmaitól, és mindentől, ami éppen körülötte zajlik. Miért is adná fel mindezt önszántából? Főleg, amikor egy sötét szobába kell mennie, ahol még akár szörnyek is rejtőzködhetnek az ágy alatt, szellemek lebeghetnek az ablak előtt, vagy kígyók csúszkálhatnak a lepedő alatt? Nincs olyan gyermek aki ne hadakozna valamennyit a lefekvés előtt és akinek ne lenne szüksége egy kis ráhangolódásra. És olyan gyermek sincs, aki rögtön segítség, tanulás és következetesen alkalmazott szabályok nélkül, egyedül alszik el az ágyában.

  A lefekvés a szülők számára is egyfajta elválás. Bár a legtöbb szülő azt nyilatkozza, hogy egy hosszú nap végén készen áll arra, hogy elengedje gyermekét, sokaknak ez az elengedés mégis gyötrődést okoz. Ezek a szülők nem következetesek, csak részben tartják be a lefekvési rutint és nem elég szigorúak, amely pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek önállóan aludjon el. Szülőként fel kell ismernünk és meg kell oldanunk az elválással kapcsolatos nehézségeinket, és csak ezután tudunk segíteni gyermekünk problémáin.

  Számos kultúrában a kisgyerekek mindig szüleik közelében alszanak, amiben nincs semmi kivetnivaló. Sok olyan család van, ahol esküsznek a közös, családi együttalvásra, habár ez csak akkor működik jól, ha mindenki ezt akarja és a függetlenség és egyedüllét egyéni igényét minden családtag más formában kielégítheti. A nyugati társadalmakban a legtöbb családban úgy gondolják, hogy a gyermeknek csecsemő korától legjobb a saját ágyában aludnia. Bármelyik megoldás szimpatikus, mindenképp beszélje meg partnerével. A legtöbb szülő alkalmanként együtt alszik gyermekével: amikor a gyermek beteg, fél vagy nyomás alatt áll. Ez teljesen normális, de ne felejtse, hogy a kisgyermek csak akkor megy vissza örömmel a saját ágyába, ha világos útmutatást és segítséget kap Öntől, a szülőtől.

Falba fejelés és testringatózás

  

  Sok kisgyermeknél megfigyelhetők ezek a ritmikus, ismétlődő mozgások, amelyekkel elalvás előtt megnyugtatják vagy az éjjeli felébredés után visszaaltatják magukat. Ez a leggyakrabban az első életévben fordul elő és két éves kor előtt általában véget is ér. Ilyenkor a gyermek keményen veri a fejét a falba, pár perctől akár egy órán át vagy tovább is, mégis rendkívül ritkán sérül meg.  Erről a szokásról nem lehet leszoktatni a gyermeket, de a környezet csendesebbé és kényelmesebbé tehető:

• Tegye a kiságyat a faltól távol.
• A kiságy lábai alá tegyen gumi csúszásgátlót, amivel csökkenthető a kiságy ringása és nyikorgása. A kiságyat tegye a szőnyegre.
• Párnázza ki a kiságy tetejét. Stabilan rögzítse ezt az “ütésgátlót”, hogy ne mozdulhasson el és a gyermek nehogy alá szoruljon vagy esetleg fellépőnek használja. A kiságy megkötői ne legyenek hosszabbak 15-20 centinél.

Ne menjen be gyermekéhez, ha tudja, hogy ilyen szokás alakult ki nála, mivel jelenléte megerősítheti ezt a viselkedést és az önnyugtatás helyett figyelemfelkeltésre használhatja.

Vég nélküli vízivás

  Azt az óvodás korú gyermeket, aki a lefektetés után jancsiszögként pattan ki az ágyából, legfeljebb egy rövid magyarázattal dugjuk vissza az ágyába. Ilyenkor ne engedjük a beszélgetést, az alkudozást vagy a tévénézést. Csendben fektessük vissza a gyermeket és menjünk ki a szobából. 

Eleinte ezt a folyamatot lehet százszor is el kell ismételnie, míg gyermeke elfogadja, főként, ha eddig nem volt elég következetes a lefekvési rutin betartásában. 

Álljon készen rá, hogy az átállás nem egyik percről a másikra fog megtörténni. 

Ha a gyermek este egyszer ébred fel, hogy igyon, az normális. Egy esti vécézés éppen elég.

Bebújni a szülők ágyába

  

  Ha semmiképpen sem szeretné, hogy gyermeke a szülői ágyban aludjon, csendben fektesse vissza a kiságyába, ha kell akár százszor is, mindenféle magyarázat és beszélgetés nélkül. 

Ha reggel megengedi neki, hogy bebújjon a szülői ágyba és együtt aludjanak vissza, a gyermek nem fogja megérteni, hogy miért nem teheti meg ugyanezt éjszaka is. 

Az olyan kisgyermek esetében, aki nehezen éli meg az elválást vagy aki előtte hosszabb ideig a szülei ágyában aludt, javaslom, hogy tegyen a földre egy hálózsákot gyermekének, nem messze az Önök ágyától, majd tegye egyre közelebb a kiságyához és jutalmazza meg, ha ügyesen ott marad. Ez a fokozatosság mindenkinek segíthet az elválás okozta rossz érzések legyőzésében.

Rémálmok

  A rémálmok, vagy rossz álmok, azt jelzik, hogy a gyermek a nap élményeit próbálja feldolgozni. Bár a rémálmok az éjszaka folyamán bármikor előfordulhatnak, az idősebb gyermekek a felnőttekhez hasonlóan inkább reggel felé álmodnak rosszat. Mindenki az álmok és rémálmok segítségével küzdi le a stresszt és a feszültséget. 

A gyermekben egyszerre fejlődik ki a beszéd és az álmodás képessége. 

A kisebb gyermekek rendszerint nem emlékszenek az álmaikra, még akkor sem, ha attól riadnak fel. Mivel az álmok tartalma nem annyira fontos, ne faggassa róla gyermekét, de ha hetekig gyötri egy visszatérő álom, kérjen tanácsot gyermekorvosától. 

Ne akarja elűzni a szekrényben rejtőzködő szörnyeket! Egyszerűen nyugtassa meg a felriadt gyermeket, mivel ha túl komolyan kezd foglalkozni a szörnnyel, nehéz lesz számára elhinni, hogy nincs az ágya alatt.

Éjszakai felriadás

  

  Az éjszakai felriadás rendszerint éjfél előtt történik 2-6 éves korban. Ilyenkor a kisgyermek félig ébrenléti állapotban gyakran kipirulva, leizzadva felriad, és vigasztalhatatlan. 

Az éjszakai felriadás a szülők számára is ijesztő, mivel a gyermek tekintete feldúlt és páni félelmében dobálja magát. 

Ezeket nem kell túl komolyan venni, hiszen a gyermek reggelre mindebből semmire nem fog emlékezni. 

A nyugtatásra sem reagál, ezért a szülő mindössze annyit tehet, hogy megóvja a fizikai sérüléstől. Előbb utóbb minden kisgyerek kinövi ezt a szokást. Valószínű, hogy gyermekkorában Ön vagy párja ugyanígy felriadt éjszakánként, mivel ez az alvászavar a családon belül öröklődik.

Hogyan kezeljük az éjszakai felriadást

  Tegye biztonságossá gyermeke közvetlen környezetét. Tegyen el minden veszélyes vagy törékeny tárgyat a kiságy közeléből. Amennyiben nincs a szobában padlószőnyeg, tegyen a padlóra puha kis szőnyeget, takarót vagy valami hasonlót.

Teremtsen nyugodt légkört. A gyermek szobája közelében ne égjen erős fény és ne szóljon rádió vagy televízió.

Nyugtató szavakkal és ölelésekkel nem fogja tudni elcsitítani gyermekét, és lefogni sem érdemes, mivel ezzel csak ront a helyzeten. Ne rázza vagy üsse meg gyermekét, hogy “magához térjen”.

Csak akkor menjen el gyermeke mellől, ha magától visszaaludt.

Ne hagyja, hogy gyermeke kimerült legyen. Az éjszakai felriadás elkerülhető a korábbi lefekvéssel vagy akár egy rövid napközbeni alvással.

Alvajárás és alvás közbeni beszéd

  Mindkét jelenség az éjszaka folyamán előforduló részleges felébredés. Családon belül öröklődik, gyakrabban tapasztalható a fiúknál, és a stressz vagy kimerültség időszakaiban intenzívebben és gyakrabban fordul elő. 

Ezek a jelenségek főleg a kisgyermekek esetében a stressz nélküli időszakokban is megjelenhetnek. A legtöbb gyermek kamaszkorára kinövi ezeket az alvászavarokat. 

Ne vegye túl komolyan az alvás közben elhangzottakat, mivel jellemzően nem sok értelmük van. És semmiképp ne viccelődjön az alvajáró vagy éjszaka magában beszélő gyermekével ezekről az állapotokról, mivel ha szégyenlős akár elkezdhet félni attól, hogy alvás közben kiadja titkait és nem lesz hajlandó vendégségben aludni. 

Biztassa, hogy mindaz, ami vele történik normális, és hogy élénk fantáziája és éles elméje működik tovább még alvás közben is. 

Reggelre az éjszakai történésekből semmire nem fog emlékezni.

Hogyan kezeljük az alvajárást és az alvás közbeni beszédet

• Éjszakára ne maradjon semmi a földön, beleértve a kis rongyszőnyeget is, és a szobából tegyen el minden törékeny tárgyat!
• A gyermek szobájának ajtajára szereljen fel egy kis csengettyűt, hogy tudja mikor megy ki a szobájából.
• A lépcső két oldalára szereljen biztonsági rácsot!
• Ha emeletes ágy van a szobában, gyermeke ne aludjon az ágy felső szintjén. Ha eddig nem földszinti szobában aludt, most helyezze át oda!
• Zárja kulcsra vagy torlaszolja el a konyhát és a veszélyforrást jelentő egyéb helyiségeket!
• A lakásban található összes ablaknak, szekrényajtónak és zuhanyzókabinnak szilánkmentes üvege legyen!

A játszótér

Senki ne higgye, hogy ha a saját kertjében fölállít egy csúszdát és egy mászókát, ezzel helyettesítheti kisebb-nagyobb gyermeke életében a játszótéri élményeket. A gyereknek ugyanis már az óvoda előtt szükségük van a hasonló korú gyerekek társaságára.

"Minél hamarabb kialakulnak az első társas kapcsolatok, annál jobb" - fogalmazott Lefkovics Eszter, gyermekpszichológus, aki "civilben" három gyermek édesanyja. Már azokkal az egészen kicsi gyerekekkel is érdemes játszótérre menni, akik még járni sem tudnak, hogy mihamarább megtapasztalhassák a közösség élményét, és azt is, hogy a világ nem kizárólag körülöttük forog. Persze, ez csak abban az esetben ajánlott, ha van a játszótéren olyan hinta, amelyet ezek a kicsik is biztonsággal használhatnak.

Tankolás a játszótéren

A játszótér olyan közösségi hely, ahol az első szociális élményeiket a szülő vigyázó tekintete mellett szerezhetik meg az aprótalpúak. "Egy egy-másfél éves kisgyerek életében már elkezdődik egyfajta leválási folyamat, a gyerekeknek azonban ebben a korban még szükségük van arra, hogy időről-időre visszatérhessenek a szülőhöz 'tankolni'. Ez a pszichológiában használatos kifejezés annyit tesz, hogy a gyerekek bár már megtették az első önálló lépéseiket, szülői megerősítés nélkül még nehezen boldogulnak. E folyamat egyik legideálisabb színtere a játszótér" - magyarázta Lefkovics Eszter.

Játszótér felnőtteknek

E kis közösségi tér már csak azért is megfelelő színtér az első szociális kapcsolatok kiépítéséhez, mert nem csupán a gyerekek, de maguk a szülők is hasznos társaságot találhatnak maguknak. Miközben egy anyuka vagy éppen egy apuka biztonságot nyújtó jelenlétével megadja gyermekének a szükséges támogatást, maga is olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik azonos élethelyzetben vannak, mint ő. A szülők a játszótéren nagy valószínűséggel találnak megfelelő partnert aktuális problémáik megvitatásához.

A játszótér nem csupán a gyerekek, de a szülők fejlődésének is elengedhetetlen színtere. Ha nincs testvér, itt zajlódnak le az első olyan jelenetek, amelyekben a szülő közösségben látja csemetéjét. A játszótéri gyerekkonfliktusok előre vetítik azokat a konfliktusokat, amelyekkel majd az óvodában kell élesben megküzdeniük a kicsiknek. Előjön a hiszti, a verekedés és a "játékrablás", hogy csak néhány példát említsünk. Az itt szerezett első közösségi tapasztalatok azonban nagy segítséget jelenthetnek a szülőnek ahhoz, hogyan készítse föl a kicsit később az óvodára. Azt is megtanulja a szülő, hogy az a pont, ahol már muszáj közbeavatkoznia, csak ott érkezik el, amikor a gyereke másban készül kárt tenni éppen. Megtanulja azt is, hogy minden ez előtt zajló esemény számára az idegek harca, amelyet ugrásra készen bár, de tétlenül néz végig.

Persze mindehhez elengedhetetlen, hogy legyen a környéken biztonságos játszótér, ahol bátran elengedhetjük a gyerekek kezét, anélkül, hogy attól rettegnénk, hogy a következő lépésnél a vérrel-verítékkel megszenvedett fogacskák valamelyike egy marcona fémjátéknak esik áldozatul.

A tökéletes játszótér

A játszótér óvodás kor végéig fontos színtere a gyerekek életének. A jó játszótér egyik legfontosabb kritériuma ebből kiindulva az, hogy a gyerek minden életszakaszában talál izgalmakat magának, vagyis a tér nem válik számára unalmassá.

A jó játszótér egyik legfontosabb sajátossága, hogy több korosztály is talál itt magának szórakoztató alkalmatosságokat, így testvérek is tudnak egy időben egy helyen játszani. De persze a jó játszótér legeslegfontosabb tulajdonsága, hogy biztonságos és tiszta.

Hogy fest a jövő a mászóka tetejéről?

"A mászóka, a hinta, a homokozó olyan játszótéri eszköz, amely fontos kelléke a gyerekek egészséges fejlődéséhez" - fogalmazott Németh Zsuzsa, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos. A játszótér nem csupán a már említett társas kapcsolatok, de a mozgásfejlődés, az egyensúlyérzék és az ügyesség alakulásában is rendkívül fontos. A mászóka például hatással van a gyerekek felfedező-képességére. Az eszköz a kíváncsiságra apellál. Gyere, mássz, nézd meg, milyen a világ innen fölülről - erre ösztönöz. Ezen túl a finom mozgások kialakulásában, a karok-lábak egymáshoz hangolásában is szerepe van ezeknek az eszközöknek. Különös szerencséjük van tehát azoknak a gyerekeknek, akiknek van módjuk egy jól felszerelt játszótéren megtapasztalni és megtanulni mindezt.

A fülfájásról

Szülőnek és gyermeknek egyaránt sok kellemetlenséget okoz a hirtelen, gyakran az éjszaka kellős közepén fellépő erős fülfájás. Ilyenkor a gyermek fájdalmasan, vigasztalhatatlanul sír, a füléhez kapkod, s legtöbbször láza is van.

A fülfájást a külső fül (a hallójárat) vagy a középfül gyulladása okozza. A külső fül gyulladása igen fájdalmas betegség, kialakulását segíti, ha megsérül a hallójárat bőre. Csecsemőknél gyakran előfordul, hogy "kibukott" táplálék jut a fülbe, vagy fürdetés alkalmával nedves lesz a hallójárat, és ez segíti a baktériumok behatolását.

A külső fül gyulladása általában nem jár lázzal, viszont nagyon fájdalmas. A beteg hallójárat megduzzad, váladékozik, akár halláscsökkenés is felléphet. A kezelés fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, gyulladás-csökkentőt tartalmazó fülcseppel történik. Fontos a hallójárat tisztán, illetve szárazon tartása. A hallójáratot hurkapálcára tekert steril vattával törülhetjük ki.

A középfülgyulladás - hároméves korig az egyik leggyakoribb betegség. Minden ötödik gyermek átesik rajta. Sok kellemetlenséggel, fájdalommal, súlyos szövődménnyel járó kórkép. Leggyakrabban télen és tavasszal fordul elő. A csecsemők a fájdalmat hirtelen felsírással jelzik, gyakran kapkodnak a fülükhöz, éjjel nagyon nyűgösek, étvágytalanok, hánynak. A betegséget baktériumok és vírusok okozhatják. A gyulladást antibiotikumokkal gyógyítják, de legalább ilyen fontosak a kiegészítő kezelések: orrcseppek, láz- és fájdalomcsillapítók, helyi melegítés.

A fülfájós kicsik szülei jól ismerik a tüneteket. Amíg orvoshoz nem jutunk, addig is igyekezzünk enyhíteni a fájdalmakat. Adjunk fájdalomcsillapítót, orrcseppet és helyileg melegítsük a gyerek fülét. Erre nagyon alkalmas a nagymamák által is alkalmazott módszer: melegítsünk fel vászonzacskóba tett sót, tegyük a beteg fájó fülére. Illetve kipróbálhatunk egy másik népi gyógymódot is. Langyosítsunk fel tehénvajat és óvatosan csepegtessük a gyermek fásjós fülébe.

A miért korszak

Két és fél-három éves kor közt eljön az az időszak, amikor a nyiladozó értelmű gyermek rácsodálkozik az őt körülvevő világban tapasztalható események közti összefüggésekre.

Ebben az időszakban egyre többet hangzik el a kérdés "miért?".

A miért-korszak

Erről az időszakról talán kevesebb szó esik, mint a dackorszakról, mert nem annyira meghatározó a szülő és gyermeke közti interakcióban. Ám ez a korszak is fontos, méghozzá a kisgyerek értelmi fejlődése szempontjából.

Okok keresése

A gyermek értelmi fejlődésének fontos része, hogy cseperedvén, kezdi megérteni az események közti ok-okozati összefüggést. A korai megfigyelések arra utaltak, hogy az okság jelentését egy kisgyermek két és három éves kora közt kezdi megérteni, de mára kiderült - részben magyar kutatók munkássága nyomán -, hogy ez ebben a formában nem igaz. Egyes események közti oksági összefüggést, a gyermek már igen korán, egy éves kora előtt is megért, de az események közti összefüggésekről három éves kora körül kezd beszélni. Ilyenkor kerül elő leggyakrabban az események okát firtató "miért?" kérdés.

Kis felfedezők

A gyermek nem csak a viselkedését irányítja eddigre már az okság szabályainak megfelelően, hanem arra törekszik, hogy másoktól szóbeli magyarázatot kapjon a környezetében látottak kiváltóokaira. Szeretné megérteni, hogy ami körülötte történik, miért történik. Ha például felszáll a buszra édesanyjával a végállomáson, szeretné érteni, hogy miért nem indul el busz azonnal, ahogy azt más helyen felszállva már megszokta. Az ilyen kérdések arra utalnak, hogy a gyermek kíváncsivá vált a tágabb környezetére is. Megérti, hogy az is hatással van rá, nem csak az ő vagy szülei szándéka. E kérdésben annak készsége is tükröződik, hogy a kisgyermek képes már elvonatkoztatni a közvetlen megélt tapasztalataitól, kezdi általánosítani azokat, és ezekből megpróbál következtetni a jövőben bekövetkező eseményekre. Ez, vagyis az okság megértésének készsége kulcsfontosságú lesz számára, hiszen a jövőben kibontakozó számtalan összetett képességnek ez adja alapját, ezért nem mindegy, hogy miként kezeljük gyermekünk mérhetetlen kíváncsiságát.

Mit válaszoljunk?

A "miért?" kérdések nagyon fontosak, mert következtethetünk belőlük arra, hogy a gyermek számára aktuálisan mi érdekes. Ha például a meseszövés menetét szakítja meg a gyermek gyakori közbekérdezéssel, álljunk meg a mesélésben és magyarázzuk el számára, amire kíváncsi. Nem baj, ha ezáltal nem jut idő befejezni a történetet. Ebben a helyzetben valószínűleg fontosabb a gyermek számára az, hogy megértsen bizonyos összefüggéseket, mint maga a mese. Általában is fontos, hogy a gyermek "miért?" kérdéseire válaszoljunk, hiszen a szülő a kisgyermek számára megkérdőjelezhetetlen tekintély, akinek a szava rengeteget számít. Tőle várja, hogy segítse bizonyos dolgokban, így az okság természetének megértésében is. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden kérdésre tudományos alapossággal kell válaszolni, épp ellenkezőleg. Olyan választ érdemes adni, amit a gyermek is megért, hiszen ebből érezheti, hogy a világ megismerése nem lehetetlen, hanem egy izgalmas, soha véget nem érő kihívás. Ha a szülő sem tudja a választ, akkor mondhatja: "Ezt most nem tudom megmondani, de majd együtt megnézzük, jó?" Ilyenkor, ha az édesanya vagy apuka valóban veszi a fáradságot, és a gyermekével együtt igyekszik feltárni az ismeretlent, mintegy játékos keretbe foglalja a világ megismerését. Ez jó alkalmat ad arra is, hogy gyermeke közvetlenül lássa, miként ért meg egy felnőtt bizonyos összefüggéseket.

Építsünk a kíváncsiságára

A kisgyermek egymásba fonódó "miért?" kérdéseit - amikor egy ok okára és annak az okára stb. kíváncsi - sem érdemes letorkolnunk. Használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy beszélgessünk vele, hiszen egymást követő kérdéseinek hátterében vélhetően az a szándéka áll, hogy vele foglalkozzunk. A kérdésekből kialakuló beszélgetéssel csiszolhatjuk a gyermek értelmét és szóbeli kifejezési képességeit, és így remek alkalom nyílik arra is, hogy kellemesen töltsük el vele együtt az időt. A gyermeki kíváncsiság nyitott az új dolgokra, ezért akár a hisztis viselkedés is csillapítható azzal, ha egy érdekes dologra hívjuk fel a gyermek figyelmét. 

Összegzésként

A "miért?" korszak tehát fontos állomása az értelem fejlődésének, és jó lehetőséget nyújt arra, hogy játékos módon fejlesszük a kisgyermek későbbi mindennapi életéhez oly nélkülözhetetlen képességeit.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szervezésében

Családi Nap lesz a Budai Várban október 5-én szombaton!

Kisgyermekes családok számára szerveztünk különböző programokat, az Országos Széchényi Könyvtárba.

Előadások lesznek konfliktuskezelés, kommunikáció, gyermeknevelés témakörben.

10:00 Megnyitó

10:15 Dr. Túry Ferenc:

Párkapcsolat megóvása, konfliktus-kezelés, kommunikáció

11:20 Dr. Dobó Márta:

Mit tegyünk és mit ne, gyermekeink egészségének megőrzéséért?

12:10 Dr. Hada Zsuzsanna: 

JÁTSZANI IS ENGEDD: - Mindennapi kihívásunk: "ELÉG JÓ SZÜLŐ"-vé válni!!!

Olyan programokat szerveztünk, ahol a család minden tagja jól érzi magát!

Szülőknek előadások, személyes tanácsadás,

Gyerekeknek kézműves foglalkozások, kreatív játszóház, versenyek.

Várunk szeretettel minden érdeklődő családot!

Még a kezdés előtt...

A napközibe kerülés nem úgy zajlik, ahogy szeptember 1-jén a kis elsősök átlépik az iskola ajtaját. 

Itt nincs konkrét időpont, az anyuka és a napközi közös döntése alapján kezdi a kisgyermek a beszoktatást.

Amikor dönt az anyuka, hogy beíratja gyermekét a napközibe, felkeresi az intézményt , ahol a napközi vezető üdvözli őket. 

Jó dolog, ha visszük magunkkal a gyermeket is, hiszen így már ő is előre képet kap az intézményről, a gondozónénikről, a gyerekekről, játékokról. A vezető elbeszélget az anyukával, majd körbevezeti az intézményben. Megnézik a csoportokat, az udvart és lehetőség van arra is, hogy maradjanak az udvaron egy kicsit játszani. Ez általában megnyugtatja az anyukákat, de fel is zaklatja őket. Nyugtató látni a sok játékot, a kedves gondozónéniket, azokat az édes gyermekeket, de riasztó a síró gyermek látványa, vagy az, hogy nem úgy babusgatják a gyermeket, ahogy otthon megszokta. 

Ilyen vegyes érzelmekkel távozik az anyuka, miközben a kisgyermek valószínűleg jól érezte magát, nem is sejtve, hogy hamarosan ott kell majd maradnia – anya nélkül!

Szükség lesz orvosi igazolásra, és felvételi adatlapra, amit a napköziben adnak.

Fontos dolog, hogy az anyuka és a család fokozatosan készítse fel a gyermeket a napközire. Az a gyermek, akinek az édesanyja szorong és már előre utálja a gondozónőt és az egész napközit, az ne várja el csemetéjétől, hogy ujjongva érkezzen minden reggel a napközibe. Mondogatni kell neki, hogy milyen sok szép játék van, hogy X néni milyen kedves volt, hogy ott mennyi gyerek van és a legfontosabb: anya mindig megy majd érted!

Elérkezett a beszoktatás ideje. A lényege a fokozatosság és az, hogy a szülővel együtt történik. Ilyenkor a gondozási feladatokat az a anyuka végzi, a gondozónő megfigyel és fokozatosan közeledik. Amikor már úgy látja, elkezdi ő átvenni a gondozási feladatokat. Megkínálja innivalóval, kiviszi pisilni, játékot kínál neki stb. Első nap után megkérik az anyukát, hogy menjen ki WC-re az anyuka vagy 10 percre. A gyereknek szóljon, hogy kimegy, de azt is mondja el, hogy visszajön majd. A gyermek valószínűleg sírni fog, de ez nem baj, ez teljesen normális. A gyermek reagál arra, hogy Ön kiment. Aztán a kint töltött idő is egyre hosszabb lesz, míg végül nélkülünk ebédel. Ez az idő lehet 1-2 hét vagy pár nap, de a legfontosabb, hogy a gyermek igényeire kell figyelni!

Az első ott alvás valószínűleg szintén sírással jár majd, de fontos, hogy délután időben érkezzen, hogy a gyermek lássa, mindig érte mennek, senki nem marad ott a bölcsődében!

Az első hónapok nehezen telnek. Reggel sír a gyermek, anya is sír és alig várják a délutáni találkozót. Ez teljesen normális, nagyon nehéz az elszakadás! Főleg akkor, ha a megelőző időszakban kevés időt töltöttek együtt és nagyon erős az érzelmi kötelék. De nagyon fontos, hogy a gyermek azt érezze, hogy jó neki a bölcsődébe, anya érte megy és mindenki boldog!

Ha nem sír a gyermek és két nap alatt beszokik, akkor sincs baj. Nem azt jelenti, hogy anyuka nem jó anyuka, csupán azt, hogy a gyermekének tetszik az új környezet, az új szerep és valószínűleg a felkészítése is jó volt.

Nagyon fontos továbbá, hogy a szülők együttműködjenek a gondozónénivel. Ne konkurenciát lássanak benne, hanem társat, akivel együtt dolgoznak a gyermekért! Nagyon fontos, hogy mindig hagyjanak időt a beszélgetésre, mondják el a legapróbb változásokat, mert ez segíthet a gyermek viselkedésének megértésében. A gondozónő is beszámol a napi fejleményekről, ami nagyon megnyugtató tud lenni.

Családi napközi a dolgozóknak

Nem könnyű feladat a munkát és a karriert összehangolni. A bölcsődék, óvodák teltházzal működnek, sokszor pedig a nagy távolság okoz gondot a munkába járó szülőknek.

Törvény biztosítja, hogy a kismamák, megszakítva gyermekgondozási idejüket, vállalhatnak munkát.

De a törvényhozók, a kerekasztal-beszélgetések jeles képviselői, a paragrafusok mögötti tisztségviselők arra nem tudnak választ adni, hogy ki vigyázzon a gyerekre. Bölcsődéből pedig krónikus hiány van, mióta a 90-es években csak a fővárosban megszüntették a bölcsődék felét, mivel a bölcsődés korosztály létszáma kétharmadára csökkent.

Az is igaz, hogy a gyermekvédelmi törvény 1997 óta előírja: a települési önkormányzatoknak kötelező feladata a napközbeni gyermekellátás.

De bölcsődét létesíteni bizony nem olcsó mulatság. Egy bölcsődei hely négymillió forint, éves fenntartása is legalább egymillió.

A bölcsődék kihasználtsága jelenleg mindenütt meghaladja a száz százalékot. Köztudott, hogy közelharc folyik a férőhelyekért, szinte a gyerek megszületése előtt már sorban állnak a kismamák, hogy előjegyeztessék, lefoglalják a helyet.
Bár a családi napközi intézménye jó néhány külföldi országban bevált és megszokott, kedvelt, színesíti a gyermek elhelyezési lehetőségeket, nálunk sokan ellene vannak, csak nincs rá elfogadható indok, hogy miért.

Dániától Németországig sok helyen jól működik ez az intézmény.

Nálunk a rászoruló gyermekeknek csupán tíz százaléka jut be a hagyományos bölcsődébe.

A különleges szolgáltatásokat nyújtó magánbölcsődékben csak igen kevesen képesek elhelyezni gyermeküket, mert havi 80-100 ezer forintba kerül.

A különórákat, tornát, nyelvórát, úszást, lovaglást borsos áron kell honorálni, nyilvánvaló, hogy ezek a vállalkozások leginkább a pénzről szólnak, és tömegigényeket nem elégíthetnek ki.

A családi napközi egyrészt azért kedvező megoldás - még akkor is, ha a szükség, a ki nem elégített igények hozták létre - mert öt-hét gyerek szakképzett felügyelet alatt van, amíg az anya dolgozik.

Az sem mellékes, hogy akik vállalják a napközikben a munkát, azok is fizetett elfoglaltságot találnak.

Ez rendkívül rugalmas rendszer.

Ha a szülő azt kéri, fél napra vigyáznak a gyerekre, ha egész napra kéri, az is megoldható